Benzingőzös hétvége - part two

Jó szórakozást a folytatásához! ;)

—… és rengeteg autogramot kaptam, és… – Nati szája be nem állt, folyamatosan mondta a magáét, nekünk pedig már másodszorra kellett végig hallgatnunk, hiszen Apát is minden részletbe beavatta másnap reggel. Este olyan fáradt volt, hogy csak bezuhant az ágyba, és már aludt is.
Pénteken és szombaton a szabadedzéseket a célegyenes végében lévő kis dombocskáról néztük a lányokkal végig, majd az időmérőre – hogy követni tudjuk az eseményeket – felmentünk a Red Bull feletti részbe.
— Óó! – állt fel Betti az utolsó percekben. Elkaptam a kezét, és szorongatva drukkoltunk a németnek, aztán egy diadalmas kiáltással öleltük meg egymást, amikor megszerezték a pole-t.
— Kinky Kylie és Seb ismét formában! – pacsiztunk Timivel és Rebussal. Megnéztük még a kisebb kategóriák edzését illetve versenyét, majd hazamentünk.
Otthon egy gyors zuhany után egy palack zöld, pánt nélküli ruhát vettem fel, kifestettem magam, aztán átkopogtam Timihez, hogy pár hullámcsattal tűzze fel a hajam. Mindig is jó fodrász volt, aki ráadásul a legtöbbször rögtön kéznél van. Egy órával később teljes menetszerelésben köszöntünk el a vacsorát befejező család többi tagjától, és kocsiba pattanva vettük fel Bettit és Zitát, én indultunk el Budapestre.
— Hova menjünk? – kérdeztem a volán mögül.
— Bank Dance! Ne szakítsuk meg a hagyományt! – mondta Zita. Szombatonként mindig a négytermes diszkóba vettük be magunkat.
— Ki vezet haza? – kérdeztem, amikor kifizettük a belépőt, és a fülledt levegőjű épületben a második szint felé indultunk.
— Majd én – mondta Timi, és ennek megfelelően csak egy colát kért, míg mi vodka-naranccsal indítottunk.
Már egy ideje táncoltunk, amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülem.
— Nahát, a paddock legszebb lányai!
— Nektek nem csicsikálnotok kellene? Ha holnap azért rontjátok el Sebastian kerékcseréjét, mert itt mulattok és isztok, tuti kirúgnak! – vettem el Victor kezéből a sört. Ahogy belekóstolva megéreztem a citromos ízt, már tudtam, hogy alkoholmentes. Vissza is adtam a vigyorgó srácnak.
— Samet és Tylert már ismeritek, ők pedig Mike és Dan – mutatta be sorban a társait, és ugyanezt megtettem én is. Betti és Tyler perceken belül egymás karjaiban kötöttek ki, és valamivel később ugyanígy járt Timi és Mike is. Mi Zitával felváltva táncoltunk a három szerelővel, akik nemigen hagytak nekünk nyugtot.
— Van barátod? – kérdezte Dan éjfél körül, amikor épp vele voltam a parketten.
— Úgy is mondhatjuk. És téged vár valaki otthon? – kérdeztem vissza. Egymáshoz simulva táncoltunk Katy Perry hangjára, így nem kellett nagyon kiabálnom.
— Csak a kutyám. De ő nem túl jó az ágyban. – hajolt közel, és a nyakamba csókolt, a kezeit pedig a csípőmről a fenekemre csúsztatta. Sokkal részegebb volt, mint én, és a mozdulatai is elég koordinálatlanok voltak.
— Ennyire ki voltál éhezve, hogy vele is próbáltad? – prüszköltem a nevetéstől. – Legközelebb inkább guminőt használj!
— Jobb szeretem a valódi nőket! – válaszolt, és a száját az enyémre nyomta. A nyelve erőszakosan furakodott be, keresve az én nyelvem. A nyakát átölelve csókoltam vissza, és a tarkóját kezdtem érzékien cirógatni. Felbátorodva markolt a hátsómba, és húzott magához még közelebb, így tökéletesen éreztem a merevedését. Belevigyorogtam a csókba, és a csípőmet mozgatva kezdtem vonaglani, ezzel még jobban felingerelve őt – és magamat is. Alig pár perc telt el így, amikor a csókot megszakítva súgott, majd a harapott a fülembe.
— Akarlak!
Normális esetben ekkor hagytam volna ott, vigyorogva figyelve az arcát, de most túlságosan sikerült magamat is felhúznom. A karjaiból kibontakozva húztam hátra, a vécék felé. Emlékeztem, hogy volt ott egy üres raktárhelyiség, és nagyon bíztam benne, hogy még mindig ott van.
A sötét folyósóra érve Dan a falnak nyomva csókolt meg újra, végig taperolva a testem. Botladozva jutottunk el a keresett ajtóig, amit belökve máris a korom sötét raktárban voltunk. A horror filmekben ilyen helyeken tanyáznak a baltás gyilkosok.
Tétovázás nélkül kezdtem kigombolni a szerelő nadrágját, ő pedig felhúzta a szoknyám, és megszabadított a tangámtól. Amint mindketten „meztelenek voltunk, a csípőmnél fogva próbált megemelni, de a sok pia miatt ez nem sikerült, és Dan hátratántorodva vert le pár dobozt egymásról. Egy pillanatra elakadó lélegzettel vártam, hogy mikor fröccsen az arcomba a vére, aztán elkergetve a rémképet, léptem utána.
— Jól vagy? – tapogattam.
— Mindjárt jól leszek! – rántott magához, és amíg ajkaival a nyakam szívogatta, egyik ujjával belém hatolt, és kezdte imitálni az aktust.
— Várj! – nyögtem elfúló hangon. – Ülj le! – löktem hátra, az egyik dobozhoz, majd az ölébe ülve kezdtem lassan mozogni. A fenekem megfogva segített a ritmusban, aztán lecsúsztatva rólam a ruha felső részét, és a melltartót, nyalogatta és harapta a melleim. Nem kellett sok idő, hogy a csúcsra érjünk.

***
A másnap reggelt egy erős kávéval indítottam, majd egy pohár vizet is utána küldtem, és csak ez után kezdtem bármi féle készülődésbe. A várható idő miatt egy vékonyabb, de hosszú farmert, és egy piros Hungaroring emblémás rövid ujjút vettem fel. A hajam ismét kibontva engedtem a vállamra omlani. Egy szokványos, natúr sminket tettem fel, a napszemüveget pedig csak hajráfként viseltem.
— Sziasztok! – köszöntöttem nagybátyám és unokatestvéreim.
— Kati és Csenge? – kérdezte Anyu a bátyját.
— Otthon. Ha gondolod, átmehettek hozzájuk.
— Igen, úgy lesz.
— Mi nem megyünk? – fogta meg Nati Anyu kezét
— Csak délután – mosolygott rá. Míg ők ezt tárgyalták meg, Rebusékkal mi az előttünk álló napról beszélgettünk.
— Tita! – szólt utánam Anyu, amikor indulni készültünk, és a kezembe nyomta a bőrdzsekim. Elmosolyodva öleltem át.
— Nem felejtettem ám el! – súgtam, majd adtam neki egy puszit. – Szeretlek!
Bettiékkel csak a pályán találkoztunk, és egyből be is vettük magunkat a fenti részbe, onnan figyeltük és beszéltünk meg a versenyek eredményeit.
— Ott maradj! – morogtam, amikor Hamilton előzni próbált, és amikor ez sikerült neki, a kelleténél kicsit erősebben csaptam le az asztalra a poharat. Apa figyelmeztetően nézett rám. A kedvem csak tovább romlott a kerékcsere, illetve Button előzése után.
— Van egy olyan érzésem, hogy nem ez lesz a kedvenc futamom – mondta Betti a tizenötödik körben.
— Dettó! – kontráztam rá, és kértem egy koktélt vigasz gyanánt.
Nati a negyvenötödik körig bírta nyugodtan nézni a versenyt, akkor feltérdelt a mögöttem álló székre, és elkezdte fonni a hajam.
— Tiszta flúgos futam! Akárcsak tavaly! – ingatta Blanka a fejét, amikor elkezdett szakadni. Mind idegesen mocorogtunk, én Natira tekintettel igyekeztem nyugton maradni.
— Ki szavaz esős húsz körre? – kérdezte Rebus.
— Miért nem jönnek be? – értetlenkedett Zita. – Így falnak mennek!
— Mindenesetre a srácok jót játszanak – utalt Zsolt a két McLaren csiki-csukijára.
— Ilyen befutóval kiegyezek! – állapítottam meg pár körrel a vége előtt.
— Káosz futam, Button győzelemmel?
— Miért? Jól hangzik! – mondta Betti.
— Button egyébként is jubilál! – osztotta meg velünk Zsolt, majd lement, hogy felkészüljön a díjátadóra.
— Ezek szerint nyugodt szívvel fogsz este bulizni? – kérdezte Anyu.
— Igen! Tequilával és krémlikőrrel! – nevettünk a lányokkal egy öt évvel ezelőtti viccen, megtapsolva a befutó Buttont és Vettelt.
— Nyolcra megyünk értetek! – mondta Rebeka, amikor hazaindulva szálltunk be a kocsikba.
Otthon a készülődést egy váltott, hideg-meleg zuhannyal és hajmosással kezdtem, majd törölközőbe bugyolálva magam dobáltam ki a szekrény fele tartalmát. Végül egy grafitszürke, gyűrt mini ruha mellett döntöttem, amihez érzéki füstös szemeket készítettem magamnak. A hajam hullámos loknikba sütöttem be, és kivételesen extra erős hajlakkal fixáltam – tisztában voltam a terveimmel, és nagyon reméltem, hogy meg is valósulnak az éjjel.
A lányok nyolcra valóban meg is érkeztek, így Anyáéktól elköszönve indultunk ismét útnak. A beléptetésnél szerencsére nem kellett sokat várni, hála a két kapus megoldásnak, odabent pedig pillanatokon belül találtunk italt és helyet magunknak. Ahogy a vendég Dj Yamamoto belecsapott a lecsóba, rögtön a táncolók között kötöttünk ki, ahonnan aztán szép lassan a kiszúrt német mellett kötöttem ki.
— Miért nem táncolsz te is? – kérdeztem, mellékerülve, amolyan ’nem is igazán érdekel’ stílusban.
— Szia! – mért végig. – Nem tudok táncolni, jobb ha kimaradok belőle.
— Ugyan, táncolni mindenki tud, csak megfelelő alkohol-mennyiség szükséges! – legyintettem ránézve. – Hogy-hogy itt vagy?
— A fiúk rábeszéltek. Igazából inkább hagytam magam, csak szálljanak le rólam végre. – vallotta be.
— Jól tették! Még az is lehet, hogy élvezni fogod! – mosolyodtam el. Tehát Dan teljesítette a kérésemet, amit természetesen egyáltalán nem kérésként vezettem fel neki a múlt éjjel. A férfi tökéletesen hitt abban, hogy a dolog az ő ötlete volt.
— Azt kötve hiszem, de azért próbálok nyitott lenni!
Azt jól is teszed! gondoltam, de válasz helyett csak belekaroltam, és a tánctérre húztam. Néhány ütős pia után már nem tiltakozott annyira. Magam sem tudom, mire számítottam, de meglepett, hogy ilyen könnyen hat rá az alkohol. Hogy pontosan hányadik abszint után kerültem én is abban az állapotba, mint Sebastian, fogalmam sincs, de az biztos, hogy nem vártam túl sokat.
A következő pillanat, amikor eléggé józan voltam ahhoz, hogy vissza tudjak emlékezni az eseményekre, egy hotelszobában ért, ahogy a hatalmas ágyon fekve faljuk és simogatjuk egymást ahol csak tudjuk. Az egész testem égett a vágytól és a szenvedélytől, és ahogy belenéztem a kék szemekbe, tudtam, hogy a pilóta is ugyanúgy akarja azt a pillanatot, amikor a testünk összeolvad, mégis addig húztuk, ameddig bírtuk cérnával. A leghosszabb előjáték volt, amiben valaha részem volt. Amikor végre belém hatolt, elégedett sikoly tört fel belőlem, és el kellett telnie pár másodpercnek, mire ismét össze tudtam szedni magam annyira, hogy folytathassuk a dolgot. A gyönyör alattomosan csapott le ránk, és hiába volt elsöprő erejű, egyszer nem elégedtünk meg vele.

***
Egy férfi mellkason ébredtem. Az orrom megtelt a férfias, mégis könnyed illattal, ahogy vettem egy mély lélegzetet, és óvatosan megmozdítottam a fejem. Sebastian Vettel lágy vonásokkal aludt. Tegnap nem hittem volna, hogy így talál a másnap. Úgy tűnik, nagyon fáradtak lehettünk, ha egymás karjaiban aludtunk el. Elvigyorodtam, ahogy eszembe jutott az éjszaka, és felülve átvetettem a bal lábam a pilóta derekán. Percekig csak gyönyörködtem az elém táruló képben, elraktározva minden egyes részletet, hiszen tudtam, hogy ilyen élményben soha többé nem lesz részem. Végül előre dőlve leheltem egy csókot a puha ajkakra, majd ízleltem végig a német állát, nyakát és felsőtestét, ezzel ébresztve.
Nyögve fordította meg a fejét, de nem volt hajlandó magához térni. Másodszorra is megcsókoltam, amire egyből éberebb lett. Döbbenettől kitágult, csodaszép kék szemekkel bámult rám, én pedig nem bírtam megállni nevetés nélkül.
— Jó reggelt! – köszöntöttem angolul, és leszállva róla keresni kezdtem a bugyimat.
— Na, mi az? – néztem rám, amikor már a melltartóm vettem fel, és ő még mindig mozdulatlanul és szótlanul bámult rám.
— Lefeküdtünk egymással – mondta kicsit rekedt hangon.
— Le bizony! – vigyorogtam rá. – És nem szokásom bevallani, de fantasztikus volt!
— Most rohansz a tévéhez?
— Nem is rohanok, és nem a tévéhez. Haza megyek, és lezuhanyozom.
— Nem dicsekszel el vele, hogy megvoltam? – nézett rám meglepve.
— Miért tenném? Semmi közük hozzá. Legfeljebb a nővérem és a legjobb barátnőm fog tudni róla, de miattuk sem kell aggódnod!
— És nem is akarsz többet ennél?
— Mit akarnék?
— Nem akarsz a barátnőm lenni? Vagy nem követelsz pénzt cserébe a hallgatásodért? – pontosított.
— Sebi, édes pasi vagy, tényleg! – mosolyodtam el. – De valljuk be, nem tartozunk egy kasztba, lehet, hogy soha többé nem találkozunk. És nem is biztos, hogy beléd tudnék szeretni. Ez csak egy csodás éjszaka volt. A második lehetőség pedig még gondolatnak is abszurd.
— Furcsa vagy. – mondta. Láttam rajta, hogy megnyugodott. – A legtöbb lány minimum elkezdene kombinálni, utána pedig rohanna a sajtóhoz, hogy kitálaljon és tönkre tegyen.
— Én nem álmodozom. Abból pedig nem sok hasznom származna, ha balhét csinálnék. – adtam a tudtára, miközben az ujjaimmal átfésültem a hajam. Végre a német is öltözni kezdett, így az alsóbb tájakon is szemügyre vehettem még utoljára.
— Azt nekem adod? – kérdeztem, amikor a földről felvette a sötétkék inget, ami a bulin volt rajta. – Emlékbe. – Láttam, hogy átgondolja a dolgot.
— Ha kapok valamit cserébe.
Elvigyorodtam, és lehúztam magamról a fekete, csipkés tangám, majd odadobtam neki.
— Megfelel?
— Hogy hívnak? – állt elém, a szemembe nézve.
— Titanilla – suttogtam. – Röviden Tita.
— Látlak még valaha?
— Szeretnél? – kérdeztem vissza. Igyekeztem higgadt maradni, holott a fülem zúgott a felgyorsuló véremtől. Emlékeztettem magam, hogy ne támadjam le, hiába szeretném.
— Nem tudom. Át kellene gondolnom – felelte. Elfordultam tőle, és a kis szekrényen lévő jegyzettömb felső lapjára felírtam egy telefonszámot.
— Tessék – adtam át Sebinek. – Nem az én számom, de a tulajdonosa ismer. Öt év garanciát vállalok rá, hogy ezen keresztül el tudsz érni, ha akarsz.
— Nem ígérem, hogy biztos felhívom – vette el.
— Nem is kell! – mosolyogtam rá. – Ez az egész maradhat egy szép emlék is.
Pár percig némán álltunk egymással szemben, végül erőt vettem magamon.
— Ideje mennem. Kapok egy búcsúcsókot?
Sebastian pár pillanatig tétovázott, végül nagyon finoman magához húzva, lágyan megcsókolt. Az az édes perc a legelső csókomra emlékeztetett, mégis ezerszeresen felül múlta azt.
Elszakadva tőle lestem ki az ajtón, majd visszafordulva magamhoz vettem a táskám, és kihúztam a kezéből a felsőt.
— Viszlát, Tita! – búcsúzott el.
— Ég veled, Bajnok! – mosolyogtam rá lágyan, és kisurrantam az üres folyosóra, behúzva magam mögött az ajtót, és lezárva a Sebastiannal köztünk történteket. Valószerűtlen volt, hogy keresne, és ahogy a férfinak is megmondtam: nem álmodozom.