Van, hogy az ember el szeretné felejteni, hogy honnan jött és ki volt. Szeretne mindent elfelejteni, kiradírozni az egész addigi életét, és új lappal nyitni, azzal a reménnyel, hogy mostantól jobb lesz. Nem lesz több fájdalom, több szilánk, amely a szívet vasmarokkal tartsa, csak a boldogság és a szabadság érzése. Szeretnének egy gondtalan és örömteli életet, hátrahagyva a sok keserűséget, amelytől már nem érezni az élet, ha nem is mindig édes, de mindenképp ízletes ízét.
De az ember csak ezekkel az emlékekkel teljesen önmaga. Meg kell tanulnunk lezárni a múltat, túljutni a rossz dolgokon, látni a boldog pillanatokat is, és reménykedni, hogy egyszer felhőtlenül boldogok lehetünk. Mert a felhők mögött ott rejtőzik a Nap, és csak arra vár, hogy előbújhasson, beragyogva életünket.
***
— "De muszáj érezned, mert ha nem érzed a bánatot, a jó érzésekről is lemaradsz!"
— Hű, mintha csak nekem mondaná… Igazán találó rész. – jegyeztem meg a falra szerelt tévében futó sorozatra célozva.
— Igaza van. Nem torpanhatsz meg, Jaz! Olyan messzire eljutottál, annyi mindenen keresztülmentél, itt már nem állhatsz meg!
— Nem kell a szentbeszéd, Seb! – néztem az ágyam szélén ülő Világbajnokra. – Majdnem mindent elveszítettem, ami pár éve még a világot jelentette. Ezzel nem tudok mit kezdeni. - halványan felrémlettek az emlékek, de behunyt szemmel villámgyorsan elhessegettem őket. Így is fájt. Túlságosan is.
— Na és mi? Jenson?
— Mondtam: majdnem mindent. De nézz rám! – tapogattam meg az arcom a kis kézitükörbe nézve. – Saját magam számára is idegen vagyok!
— Nincs igazad! Én látom a régi arcod. Az íve ugyanaz – húzta végig a mutatóujját az arcomon –, és a szemed is. Csodaszép nefelejcskék! A szemüveg is jól áll.
— Az orvos szerint készen vagyunk. – jelent meg az ajtóban Hanna. – Ha te is készen állsz, akkor mehetünk, csak alá kell írnod a papírokat.
Mély levegőt véve néztem újra a tükörbe. Egy másodpercig igyekeztem felfedezni a régi vonásaim, aztán feladva kapcsoltam ki a tévét.
— Rendben, menjünk! – álltam fel. Sebastian készségesen emelte fel a táskám, és Hanna mellé lépve egy apró csókot nyomott barátnőm szájára, miközben keze végigsimított a gömbölyödő pocakján.
Remegő lábakkal léptem ki a kórház ajtaján, mélyet lélegezve a hűvös, de egyáltalán nem hideg levegőből. Az idő a tavasz közeledtét jelezte, és talán egy új élet kezdetét is…
Szia!
VálaszTörlésHidd el nekem, a hirtelen felindulás mindig jó jel. :) Nálam is hirtelen felindulás volt, ami Zoével történt, most meg mindenki idegeskedik. :D
Kíváncsi vagyok, hogy mit is hozol ki ebből. Az elejével teljes mértékben egyetértek, nagyon szívhez szóló és elgondolkoztató. Miken mehet át egy ember, akinek ilyen gondolatai vannak, aki el akarja felejteni a múltját? Valamint Seb és Hanna megjelenése... Nem tudom, hogy mi is lesz a vége, én nagyon várom!
Puszi, Móni
Szia!
VálaszTörlésNeked azt hiszem ez lesz az első komim, pedig olvastalak eddig is, és nem egyszer akartam írni, csak nálam valahogy ez nem egyszerű dolog. De igyekszem majd jó kislány lenni. ;)
Nagyon tetszik a kezdés. Az elejéről ugyanazt tudom elmondani, mint Móni, nagyon szép és elgondolkodtató. Az előző bejegyzésből még hozzátenném: "Csak a pályán száguldozz, az életben figyelj az apró csodákra!" szintén.. :)
És az egész nagyon sok rejtelmet, kérdést tartogat, persze a legfőbb, hogy mégis mi történhetett?
Apróságok még, hogy imádom a Jázmin nevet és nagyon tetszik a kép is :)
puszi, Zsani (:
één már tegnap is akartam komizni,de valamiért nem engedte a blogspot...-.- irgum-burgum neki érte:D:D
VálaszTörlésNaszóvl: az TUTI,hogy ide már kommentálni fogok xD tök elejétől kezdve olvasom a történetet,és eddig bunkó módon egyszer se komiztam...:S kérlek,ne üss még le egy féltéglával,mert akkor ezután se tudok majd xD
Na szóval,a fejemben kérdésözön és káosz van,hatalmas "MIVAN?" kérdőjellel:D:D várom,hogy megválaszold a kérdésözönt,és rendet teremts a káoszban:D cserébe megpróbálom nálad is lelőni a poénokat,mint Goofnál:D és érzem,hogy itt még sok-sok-sok konfliktus lesz:D:D nyamnyaamm:D
Méééééég, még ilyen komikat, csajok! :D Vigyorgok egész idő alatt, míg olvasom. :D
VálaszTörlésMóni, igen a hirtelen felindulás nagyon jó, egész télen nem haladtam a történettel ennyi, mint ebben a két napban. Örülök, hogy sikerült elgondolkodtatóra írnom. :) Sebnek és Hannának pedig ebben a részben már fontos szerepe lesz.
Zsani, igen, tudom, milyen nehéz, én is ezért kommentelek ritkán, de majd igyekszem én is jó kislányként komikat írni és fejiket is. :P A Jázmin nevet én is nagyon szeretem, és nekem tetszik a kép. :P
Réka... :D Próbálni próbálhatod, aztán majd kiderül, mennyire sikerül. :) Konfliktus az lesz, nem is akármilyen. :D
csóközön, csajok: A.J.
Bejelentkezem én is!
VálaszTörlés*magasra emelt kézzel integet*
Szóval, a lényeg, hogy itt vagyok. Nem ígérem, hogy mindenhova komizni fogok. Ennyire nem vagyok merész ígérgetésbe, de próbálok a rendszeres komikra rászokni Móninál is, így te se leszel különb.
Csatizom (jajXD) Rékához, és próbáljuk majd lelőni az összes poént. XD
Mit is írjak? Hannah és Seb ficcet nem nagyon olvasni. Jesst fogjuk rá, hogy megszeretted velem. Hannahval soha nem volt bajom, csak rohadt irigy vagyok rá, de ez mellékes. :D
Szóóóvaaaal nagyoon várom, hogy felpakolj sok-sok fejezetet.
Pus özön:
Goof